Hadfiak

Sajdik: Hadfiak

Nem is tudom…

Te konok kunok kései utóda,

ki tudja hány harcos ivadéka,

évszázadok tüzén megedzett,

a túlélésért mindenek felett?

Az agyadba bevésődött a kód:

családod-néped jövője, sorsa

a Te válladat nyomja. Védelme,

míg világ a világ, a férfi dolga.

Így a harcos, mint neve is mutatja,

nem pihenhet, soha nincsen nyugta.

Áll a vártán, a távolba kémlelve,

szinte várja, jöjjön már az ellen.

Nem is a dicsőség, ami hajtja,

(na az is, ha jól meggondolja,)

inkább a feladat oly felemelő,

hisz őrajta múlik a nemzetjövő.

Szép ez a magyar nyelv, kifejező,

fiaik, kiket e harcosok nemzettek,

hát belőlük áll össze a nemzet,

közben a nők bőszen sepregetnek.

2005. február 8.