Olga Ilyennincs Kalapovna maga volt a szélvihar. Megjelenése még e díszes társaság tagjait is képes volt néhány pillanatra megdöbbenteni. Piros hajában a tolldísz barátságosan integetett, alatta csak egy széles karima vetett jótékony árnyékot bájos lóarcára. Némi tüllfoszlány repdesett körülötte. A kalap többi részét egy nyári szép napon megették a tehenek, a virágdíszekkel együtt, miközben Olga egy hangyaboly életét tanulmányozta hosszasan.
Olga ugyanis a természet szerelmese volt. Hórihorgas alakja, mint felkiáltójel jelent meg a mező, hegyszirt, árokpart legváratlanabb pontjain. Akadály számára nem létezett, kirándulásaihoz könnyű nyári ruhát és stoplis futballcipőt viselt. A táj szépségét soha nem mulasztotta el lelkesen és hangosan magasztalni. Hangja kissé rikácsoló volt ugyan, de ezt ellensúlyozta, hogy nem mindig énekelt. Gyakran szavalt is, főleg orosz klasszikusokat. Ilyenkor, mint a szirti kecske egy szikla tetején termett és a zúgó szelet túlharsogva a hangulathoz illő orosz verset szavalt, még rosszabb esetben széttárt kezekkel énekelt. Wágner úrra nagy hatást gyakorolt ezzel, kék szakállát tehetetlenül tépdeste, miközben heves csuklásba kezdett. A többiek egy emberként megadóan elhallgattak, mivel a társalgást erre az időre érdemes volt függeszteni. Egyedül Vaszics hallgatta átszellemült arccal, ő még tapsolt volna is, ha nem lett volna a hóna alatt egy kiállítási tabló, a másik kezében pedig egy rumos üveg. Így tetszése jeléül hosszas Hogy volt, hogy volt kiáltozásba akart kezdeni, ám Fülig Jimmy egy jól irányzott pofonnal erről lebeszélte.
Olga Vörös Vaszics szerzeménye volt. Legyökerezett a lába, amikor a Lakásvásár egyik standjánál megpillantotta. Olga szemeit lesütve legyezgette magát egy prospektussal, miközben a Malenkaja doma c. csasztuskát énekelte. Vaszicsot szíven ütötte e dal. Utoljára Vlagyivosztokban hallotta a helyi börtönkórus előadásában. Istenem, azok voltak a szép idők! Mire a hölgy abbahagyta, Vaszics úgy bőgött, hogy az Ideges Kismalac inkább Olga szoknyája alatt keresett menedéket. Pedig ez is azt mutatja, hogy alapvetően bátor kismalac volt. Olga letépett egy darabot a fátylából és széles mosollyal adta Vaszicsnak. A mosolytól Vaszicsnak újra sírnia kellett. A végén Vaszics két orrfúvás között bevallotta Olgának, hogy ő még életében nem látott ilyen szép nagy fogakat. Az orrán lévő bibircsók pedig egyenesen lenyűgözte, így meghajolt és meghívta a hölgyet Sasadra, a teadélutánra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése