Denevéria
Van egy ország, a képzelet határán,
Nem is ország, erdő, egy rengeteg,
Hatalmas fáinak sűrű koronája
Elzárja a fényt, a kék eget.
Ebben az erdőben csak madarak élnek,
Vijjogásuk olykor felveri a csendet,
Ágak reccsennek és a fák között
Surranó, lomha árnyak repkednek.
Bagolydenevérek az erdő lakói,
Vének, mint az erdő maga,
Együtt születtek, sokat megéltek,
Bölcsek és nagyon magányosak.
Hívásuk hallatszik innen is, onnan is.
Visszhangzik az erdő, a hang tovaszáll,
Szél hátán, a fák közt botladozva,
Halk neszezéssel az avarba szánt.
Vágyuk, hogy megismerjék egymást,
Hasztalan kívánság, meddő küzdelem,
Vergődő szárnycsapásaik nyomán is,
Csak a száraz avar kavarodik fel.
2005.03.01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése